Zapraszam do wysłuchania felietonu radiowego autorstwa Pani Marii Woś z Radia Wrocław, dotyczącego projektu ERFT, oraz wydanej książki:
SEKRET RODZINNY
Pokazywanie postów oznaczonych etykietą erft. Pokaż wszystkie posty
Pokazywanie postów oznaczonych etykietą erft. Pokaż wszystkie posty
final presentation
18.09.2010 o godz. 18:00 w Galerii Fotografii Muzeum Narodowego w Gdańsku otwarta zostanie wystawa ERFT podsumowująca projekt. Wystawa potrwa do 17.10. A dwa dni wcześniej w Jasieniu na Kaszubach performance ERFT...
18.09.2010 I open the ERFT exhibition in the Gallery of Photography of the National Museum in Gdansk. It is the final developement of the ERFT project. The exhibition will last until 17.10. And two days before that (16.09) I play ERFT performance in Jasien in Kaszuby.
27.08
Dostaliśmy odpowiedź z Archiwum Wojskowego. Żadnego Erbsta nie mają. Niestety nie podali listy lekarzy, która znajduje się w ich papierach. Jedno jest pewne- to raczej nie był Erbst. Jednocześnie coraz wyraźniej rysuje się postać Karoly Erpfa. Urodził się w 1914 (rok przed Wandą), pracował w szpitalu, z którego w 1943r. zabierano lekarzy na front. Po wojnie praktykował w IX dzielnicy, a w latach 50-tych był odpowiedzialny za tworzenie służby zdrowia w Stalinvaros (węgierskiej Nowej Hucie). Wiadomo też, że w 1988r. odebrał Złoty Dyplom Akademii Medycznej. Teraz spróbujemy go odnaleźć, może uda się zdobyć zdjęcie...
Megkaptuk a választ a Hadtörténeti Levéltárból. Nem találtak Erbst nevű embert. Sajnos nem adták meg a fronton szolgálatot teljesítő orvosok listáját, ami megtalálható náluk. Egy dolog most már biztosnak tűnik - nem Erbst-nek hívták. Ugyankkor egyre tisztábban körvonalazódik Erpf Károly alakja. 1914-ben született (egy évvel Wanda előtt), kórházban dolgozott, ahonnan 1943-ban elvitték az orvosokat a frontra, a háború után a IX. kerületben volt prakszisa, és az ötvenes években kinevezték az új Sztálinvárosi kórház vezetésével (a magyar Nowa Hutában). Tudni lehet, hogy 1988-ban Arany diplomát kapott a SOTE-n. Most megpróbáljuk megtalálni, talán sikerül szereznünk róla egy képet...
22.08
Byliśmy dzisiaj na Zugligeti ut. Zupełnie inny świat- góry, wyciąg krzesełkowy, powietrze już jesienne. Wokół dużo starych, wielkich willi. Czuć było zapach dawnych czasów. Wanda, Erbst, jego rodzina, obóz, Bożenka. Coś takiego wisiało w powietrzu- jakbyśmy byli blisko, dotykali kawałka tajemnicy, która tak bardzo się broni przed odkryciem.
Voltunk ma a Zugligeti úton. Teljesen más világ - hegyek, libegő, alevegő már őszies. Körben sok öreg nagy villa. Érezni lehetett a régiidők illatát. Wanda, Erbst és családja, a menekülttábor, Bozenka.Valami ilyesmi lógott a levegőben - mintha közel volnánk,megérintenénk a titok darabkáit, a titokét, amely annyira védi magát afeltárástól.Vasárnap beszélgettünk Ernest Niżałowskival - pilóta volt a másodikvilágháborúban és Zugligetbe internálták. Megadta a címet - mesélte,hogy a táborral szemben volt egy étterem, az Arany Sas. Állítólag amenekültek leültek a tábor kerítése mellett és énekeltek, azétteremből pedig cserében a rács alatt átcsempésztek nekik egy-együveg bort. Elképzeltem Wandát. emlékszem a családi ünnepekre, amikorgyerek voltam, ő elővette a gitárt amin fém húrok voltak, és lembergidalokat énekelt.
21.08
Wczoraj było święto narodowe. Żołnierze maszerowali, latały samoloty w szykach bojowych, a dziś próbowaliśmy dostać się z Moniką do archiwum medycznego. Szpital odnawiają, więc nikt nie wie, dokąd je przenieśli i którędy się tam wchodzi. Wędrowaliśmy przez budynki i korytarze przez 45min. Odsyłani z miejsca do miejsca przez małe pokoiki z zamkniętymi w ich wnętrzach paniami. Schodami w dół i w górę, przez park, prosto w epicentrum remontu, recepcję szpitala- wszędzie to samo. Nikt nic nie wie, ale na wszelki wypadek twierdzi, że nic takiego, jak archiwum nie funkcjonuje. Wreszcie znaleźliśmy. Mały budynek- wyglądający z zewnątrz jak zakład pogrzebowy. Krata zamknięta, na drzwiach kartka. Jedyny archiwista zrobił sobie długi weekend- wraca w poniedziałek.
Tegnap volt a nemzeti ünnep. Katonák masíroztak, repülők röpködtek háborús stílusban, ma pedig megpróbáltunk bejutni a Mónival a SOTE arhívumába. A kórházat épp felújítják, ezért senki sem tudja hol lehet a levéltár, és hogyan találhatjuk meg. Negyvenöt percen keresztül bolyongtunk a folyosókon. Egyik helyről a másikra küldtek minket, kicsike helyiségeken keresztül, a piciny irodák mindegyikébe egy-egy hölgy volt bezárva. Lépcsőn fel és le, át a parkon, a felújítás epicentrumába, porta, mindenhol ugyanaz. Sehol senki semmit nem tud, de mindenesetre állítja, hogy archívum az nem létezik. Végül mégis megtaláltuk. Egy kis épület - kívülről úgy néz ki, mint egy temetkezési vállalat. A rács zárva volt, az ajtón egy papírcetli. Az egyetlen archívumi munkatárs kivett két nap szabadságot és elutazott a hosszú hétvégére - hétfőn tér vissza.
10.08
Dziś byliśmy na cmentarzu. Trafiliśmy na zarośnięte i rozpadające się groby z lat 40-tych. Wtedy, w kuchni, Wanda powiedziała mojemu tacie, że Erbst zginął w 45-tym podczas walk o Budapeszt- może jeden z tamtych grobów był jego?
Sporo osób jednak twierdzi, że przeżył, ale się “polską rodziną” nie interesował. Coraz więcej luk pojawia się w opowieści mojej babci.
Co jest prawdą, a co rodzinną legendą?
A czy to w ogóle ważne?
Ma voltunk a temetőben. Találtunk benőtt és széthulló sírokat, amelyek a negyvenes évekből származnak. Korábban nagyanyán, a konyhában azt állította apámnak, hogy Erdst meghallt 45-ben, Budapest ostromában - talán az egyik sír az övé volt?
Töben viszont azt állítják, hogy túlélte a háborút, de nem érdekelte a "lengyel családja". Egyre több hiba csúszik a nagymama történetébe.
Mi az igazság, és mi a legenda?
Mi az igazság, és mi a legenda?
És egyáltalán fontos ez?
08.08
Nie chce mi się wierzyć, że to był Ernst, lub Erpf. Mam przeczucie, że jednak trzeba szukać Erbsta. Niestety w sierpniu pozamykanych jest większość archiwów, do których można się zwrócić. W wojskowym mielą informacje już od 2tyg. jeszcze z 2 im to zajmie. Medyczne w ogóle nieczynne- wszyscy na urlopie, w Urzędach nie udzielą informacji- ochrona danych osobowych. Jeszcze na dodatek mam ciągły problem z internetem- tak jakby coś chciało, żebym dał sobie spokój. Rozwieszam po mieście zdjęcia Babci. Szukam jej śladów, a póki co robimy pierogi- zawsze siedziałem z nią w kuchni, kiedy ugniatała ciasto i lepiła, a z resztek smażyła podpłomyki.
Nem nagyon tudom elhinni, hogy Ernst vagy Erpf volt. Az az érzésem, hogy mégis egy Erbst-et kell keresnünk. Sajnos augusztusban a legtöbb arhivum, ahova fordulhatnánk, zárva van. A Hadtörténetibe már két hete, hogy elküldtük a kérést, de még kell nekik további két hét, hogy végezzenek a kutatással. Az Orvostörténeti egyáltalán nem üzemel, mindenki szabadságon van, az anyakönyvi hivatalokban nem szolgáltatnak ki adatokat a személyes adatok védelme miatt. Ráadásul folyamatos problémáim vannak az internettel – mintha valami azt akarná, hogy leálljak. Kiragasztom városszerte a nagyanyám fényképét. Keresem a nyomait … addig is pirogokat főzünk – mindíg vele ültem a konyhában, amikor a tésztát nyújtotta és tapasztotta, a maradékból pedig „podpłomyki“-t sütött nekem.
Nem nagyon tudom elhinni, hogy Ernst vagy Erpf volt. Az az érzésem, hogy mégis egy Erbst-et kell keresnünk. Sajnos augusztusban a legtöbb arhivum, ahova fordulhatnánk, zárva van. A Hadtörténetibe már két hete, hogy elküldtük a kérést, de még kell nekik további két hét, hogy végezzenek a kutatással. Az Orvostörténeti egyáltalán nem üzemel, mindenki szabadságon van, az anyakönyvi hivatalokban nem szolgáltatnak ki adatokat a személyes adatok védelme miatt. Ráadásul folyamatos problémáim vannak az internettel – mintha valami azt akarná, hogy leálljak. Kiragasztom városszerte a nagyanyám fényképét. Keresem a nyomait … addig is pirogokat főzünk – mindíg vele ültem a konyhában, amikor a tésztát nyújtotta és tapasztotta, a maradékból pedig „podpłomyki“-t sütött nekem.
Dzisiaj z Moniką szukaliśmy w Bibliotece Miejskiej śladu Erbsta. Przejrzeliśmy książki telefoniczne Budapesztu z lat 1928-60 i spis lekarzy z 1940-41. Jest sporo Ernstów (w tym kilku doktorów), jeden Erpf- ten ostatni znika ok.1960r. i zaczyna dosyć wcześnie- chyba za stary... Niestety żadnego Erbsta, tylko w 1947r. jeden koszerny rzeźnik- Salomon Erbst.
Today, with Monica, we looked for Erbst in the Town's Library. Nothing much. Quite a few Ernsts from 1938-45, one Erpf- medical doctor finishing his work in late 50's. Probably too old. No any Erbst- only one kosher butcher Salomon in 1947...
welcome
Projekt ERFT dotyczy wojennych losów mojej Babci - Józefy Wandy Kraus (wcześniej Franczak), z domu Filipczakówny. Babcia przed wojną, wraz ze swoją rodziną mieszkała w Dolinie i w Kałuszu pod Lwowem. Całość projektu opiera się na tajemnicy rodzinnej, którą Babcia powierzyła mojemu ojcu. Według niej moim biologicznym dziadkiem jest węgierski lekarz o nazwisku ERFT.
Poszukiwania rozpocząłem w Polsce od rozmów z ojcem, oraz ciocią Bożeną, która (mając 5 lat) towarzyszyła mojej Babci. Następnym etapem były Węgry i próba dotarcia do rodziny, bądź samego dziadka. W trakcie swoich działań nagrywałem wszystko kamerą video, oraz gromadziłem wszelkie dokumenty (listy, maile, fotografie itd.), które stały się podstawą ostatecznej prezentacji.
Efektem projektu jest próba zmierzenia się z tematem na kilku poziomach. Jako pierwszy powstał multimedialny spektakl, w którym pomieszane zostały media dźwiękowe, teatralne, wizualne i historyczne. Opowiada on historię Wandy i Bożeny. Historię budującą tożsamość rodzinną, ale i narodową. Opowiada o wojnie i jej wpływie na nasze losy, nie poprzez żołnierzy przesuwających się po mapie Europy, ale osobistą historię mojej babci i jej córki. Premiera spektaklu, do którego oryginalną muzykę stworzył Emiter, odbyła się 21-go października 2008r. w Budapeszcie.
Kolejnym etapem była książka, która łączy w sobie literaturę z grafiką, będąc artystyczną publikacją z pogranicza pamiętnika, oraz bajki. Ukazała się ona w grudniu 2009.
Ostateczny poziom to wreszcie instalacja, która miała swoją premierę w Galerii Fotografii Muzeum Narodowego w Gdańsku we wrześniu 2010r.
Interesuje mnie sam proces „pamiętania”. Chcę się dowiedzieć, jak historyczne fakty są zapamiętywane i modyfikowane w atmosferze sekretu rodzinnego - szeptanego po kątach. Historia mojej babci jest jedną z wielu historii wojennych - jednocześnie jest historią mojej rodziny, wiąże się z jej tożsamością. Pragnę przedstawić niejednoznaczność jej narracji – to w jaki sposób jest ona zmodyfikowana. Ujawniać w jaki sposób powstaje legenda i jaki ma ona wpływ na nasze życie.
Poszukiwania rozpocząłem w Polsce od rozmów z ojcem, oraz ciocią Bożeną, która (mając 5 lat) towarzyszyła mojej Babci. Następnym etapem były Węgry i próba dotarcia do rodziny, bądź samego dziadka. W trakcie swoich działań nagrywałem wszystko kamerą video, oraz gromadziłem wszelkie dokumenty (listy, maile, fotografie itd.), które stały się podstawą ostatecznej prezentacji.
Efektem projektu jest próba zmierzenia się z tematem na kilku poziomach. Jako pierwszy powstał multimedialny spektakl, w którym pomieszane zostały media dźwiękowe, teatralne, wizualne i historyczne. Opowiada on historię Wandy i Bożeny. Historię budującą tożsamość rodzinną, ale i narodową. Opowiada o wojnie i jej wpływie na nasze losy, nie poprzez żołnierzy przesuwających się po mapie Europy, ale osobistą historię mojej babci i jej córki. Premiera spektaklu, do którego oryginalną muzykę stworzył Emiter, odbyła się 21-go października 2008r. w Budapeszcie.
Kolejnym etapem była książka, która łączy w sobie literaturę z grafiką, będąc artystyczną publikacją z pogranicza pamiętnika, oraz bajki. Ukazała się ona w grudniu 2009.
Ostateczny poziom to wreszcie instalacja, która miała swoją premierę w Galerii Fotografii Muzeum Narodowego w Gdańsku we wrześniu 2010r.
Interesuje mnie sam proces „pamiętania”. Chcę się dowiedzieć, jak historyczne fakty są zapamiętywane i modyfikowane w atmosferze sekretu rodzinnego - szeptanego po kątach. Historia mojej babci jest jedną z wielu historii wojennych - jednocześnie jest historią mojej rodziny, wiąże się z jej tożsamością. Pragnę przedstawić niejednoznaczność jej narracji – to w jaki sposób jest ona zmodyfikowana. Ujawniać w jaki sposób powstaje legenda i jaki ma ona wpływ na nasze życie.
Erft projekt
Ludomir Franczak lengyel képzőművész vagyok, Słupsk-ban lakok. 2008 augusztus 1. és október 31. között Budapesten végzek kutatómunkát, mint az Impex Alapítvány vendégművésze. Munkámat a Visegrádi Alap támogatja. A támogatást egy olyan projekt megvalósítására kaptam, amelyet már hosszú évek óta tervezgetek, és amely nagyanyám - Józefa Wanda Kraus (korábban Franczak), lánykori neve Filipczak - második világháborús sorsával kapcsolatos. A háború előtt a nagymama családjával együtt Lwów mellett élt Dolinában és Kałuszban. Kivételesen aktív személyiség volt, a Strzelec, felnőtt cserkész csoport parancsnoka, Lwowban, ügyes gitáros és énekes, Kazimierz Franczak felesége. Férje egy híres, nagy tradíciókkal rendelkező ügyvéd család sarja volt. A háború után zárkózottabb lett, sok időt töltött otthon, a négy fal között. Egy nap mégis útrakelt és elutazott a 130 km-re lévő Sopot városába. Mint egy látomás, megjelent a kollégiumi épületben, ahol az édesapám lakott. Megkérte, hogy üljön le és hallgassa végig figyelmesen, mert amit most elmond, nem fogja többé elismételni. Íme a nagyanyám története:
Amikor a Gestapo a háború elején elvitte a férjét, a kislányával (Bożena) magukra maradtak. Kałuszból visszaköltözött Dolinába, a szülői házba. A családnál ebben az időszakban a Magyar Hadsereg egy orvosát szállásolták el. 2-3 év elteltével, amikor a német hadsereg kezdett kivonulni az itt állomásozó magyar csapatokat is áthelyezték. Egyik este a család egyik tagja arra figyelmeztette a nagymamát, hogy az Ukrán Hadsereg meg fogja támadni a lengyeleket, ezért jobban teszi, ha a lányával együtt a magyar csapatokhoz csatlakozva elmenekül a településről. A menekülésben az albérlő magyar orvos egy ismerőse, szintén a Magyar Hadsereg egy orvosa segítette Józefa Wandát. Ennek az orvosnak a családi neve ERBST volt.
A hadsereg mentőautójával, a teljes hadi kórházzal együtt menekítették át 1944-ben Józefa Wandát és a lányát Bożenkát Magyarországra. Az első állomás a nagymama feljegyzései szerint Sátoraljaújhely volt (a nagynéném emlékei szerint egy nagy házban laktak, amely az átmeneti kórház volt). A segítő orvos és a nagymamám, Wanda egymásba szerettek, de hamarosan el kellett válniuk egymástól, mert a kórházból az összes nőt és gyereket átszállították Budapestre, az elmondások szerint Zugligetre. A nagymama elkezdett magyarul tanulni, de időközben átszállították őket Dunaalmásra. Novemberben innen tovább szállították őket, Strasshof nevű településre Ausztriába, majd februárban ismét átszállították egy újabb táborba, ezúttal Dessauba. Itt született meg a fia, az én apám. Nagyanyám a gyerekeivel májusig maradt a táborban, a felszabadulás után visszatért a Franczak családhoz. A nagynéniik sikoltozni kezdtek a csecsemű láttán. A terhesség csak nem tarthat három évig – hisz ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára hírt kaptak Kazik Franczakról, a nagyanyám férjéről. A nagymama azt állította ugyan, hogy halála előtt még egyszer találkozott vele a férje, és akkor esett teherbe, de a nagynénik nem hittek neki. A Franczak család idős feje Stanisław, a dédnagyapám, aki Lwów-ban ismert jogász volt, és ebben az időben már nem igazán látott jól, azzal döntötte el a vitát, hogy rátette a gyerek arcára a kezét, és kijelentette: „Ez igazi Franczak" és ezzel a további találgatásoknak véget vetett, és a rokonság, bár kelletlenül, de belenyugodott a döntésbe és befogadták a gyereket. A nagynénik átvették Bożena nevelését, apámat pedig az anyjánál hagyták. A nagymama később megismerte Edward Kraus-ot, akihez feleségül ment, és egy harmadik gyereket szült neki, nagybátyámat, Pétert. A család ekkor már újra teljes volt. Mégis, nagyanyám viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy az apám az, aki a legfontosabb számára, egy igazi szerelem gyümölcse.
A háború után érthető okokból nem próbáltak a vérszerinti nagyapa, a magyar orvos nyomára bukkanni, bár nagyanyám elmondta a nevét apámnak, aki viszont lehet, hogy rosszul emlékszik rá. Bożena nagynéném úgy emlékszik, hogy egy receptnek tűnő papírdarabon, egy pecséten szerepelt a neve, ERBST. Nem emlékszik a keresztnevére, a címére, arra, hol lakhatott csak arra, hogy valószínűleg nem volt Budapesti származású.
Elhatároztam, hogy feltárom a családi titkot, megpróbálok az elveszett vér szerinti nagyapám nyomára akadni. A kutatást Lengyelországban kezdtem, azzal, hogy beszélgettem az apámmal és a nagynénémmel. Most a nagyapám lehetséges lakóhelyén kutatok ott, ahol nagyanyám is járt. A kutatás folyamatában alakítom ki annak módszereit, és az is, hogy mennyi időbe fog telni. Amit csak lehet dokumentálok, videokamerával, fényképezőgéppel, és mindenféle dokumentumokat gyűjtök (régi iratokat, fényképeket, levelezéseket) melyek egy kiállítás részei lesznek.
Egyúttal az emlékezés folyamata is érdekel engem. Szeretném megtudni, hogyan őrizzük meg a történelmi tényeket, és hogyan változnak azok a családi titkolózás által, ha a fülekbe súgva tudnak csak átadódni. A nagyanyám története csak egy a sok háborús történet közül – ugyanakkor a családom története, összekapcsolódik annak identitásával. A kutatást összegző kiállításnak azt is tükröznie kell, hogy a történet nem egyértelmű, többféleképpen lehet olvasni, és átalakítani (nagybátyám például állítja, hogy a nagyapám egy báró volt.) Szeretném megmutatni, hogy hogyan alakul ki a legenda, és milyen hatással van az életünkre (például miért nem akart az apám találkozni a biológiai apjával, pedig többször is járt Magyarországon). Az anyaggyűjtés után egy multimediális előadást hozok létre, melyben a hangok, a gyűjtött anyagok, a színházi elemek, és vizuális elemek keverednek. Feleségemmel és fiammal, Emillel 2008 augusztus és október hónapokban tartózkodunk Magyarországon.
This is an identity project. I want to reveal the family secret, according to which, my real grandfather was a Hungarian doctor named Erft. It is a complicated story from the II World War, which my grandmother- Wanda told her son (my father)- Antoni in a secret. This is a story which little pieces pass by my ears from the beginning of my childhood. My grandmother died in 1996, but she left some documents. My aunt- Bozena who was with her in Budapest in 1944 is still alive...
I want to reveal the real story- by searching Wanda's papers, looking for some historical documents, talking to Bozena, and looking for the doctor's family. In the same time I'm interested in the process of remembrance. I want to investigate how the historical facts are being remembered, and modified in a climat of family secret- something whispered behind the closed door.
The story of my grandmother's escape from Poland in an ambulance- smuggled through the Polish- Hungarian border by her beloved, then living in a camp for Poles in Budapest, finally giving birth to my father in a work camp in Dessau in march 1945 is a great movie story- yet it is just one of many war stories. In the same time it is the story of my family, of my identity.
The purpose of my residence in Budapest is obvious- I want to find my grandfather, my “lost” family. In the same time I'm interested in revealing of the whole process of searching and creating a legend from real story. I'll collect the documents, record all my conversations with family members in Poland, and people that I'll find on my way. I also want to create a hypothetical bedroom of my grandmother Wanda, and the Erft grandfather. What if they lived together after the war (Wanda was learning Hungarian in Budapest)? How would it be? How would they home look like? Would I be brought to the world if my father was born in Hungary?
Subskrybuj:
Posty (Atom)