Projekt ERFT dotyczy wojennych losów mojej Babci - Józefy Wandy Kraus (wcześniej Franczak), z domu Filipczakówny. Babcia przed wojną, wraz ze swoją rodziną mieszkała w Dolinie i w Kałuszu pod Lwowem. Całość projektu opiera się na tajemnicy rodzinnej, którą Babcia powierzyła mojemu ojcu. Według niej moim biologicznym dziadkiem jest węgierski lekarz o nazwisku ERFT.
Poszukiwania rozpocząłem w Polsce od rozmów z ojcem, oraz ciocią Bożeną, która (mając 5 lat) towarzyszyła mojej Babci. Następnym etapem były Węgry i próba dotarcia do rodziny, bądź samego dziadka. W trakcie swoich działań nagrywałem wszystko kamerą video, oraz gromadziłem wszelkie dokumenty (listy, maile, fotografie itd.), które stały się podstawą ostatecznej prezentacji.
Efektem projektu jest próba zmierzenia się z tematem na kilku poziomach. Jako pierwszy powstał multimedialny spektakl, w którym pomieszane zostały media dźwiękowe, teatralne, wizualne i historyczne. Opowiada on historię Wandy i Bożeny. Historię budującą tożsamość rodzinną, ale i narodową. Opowiada o wojnie i jej wpływie na nasze losy, nie poprzez żołnierzy przesuwających się po mapie Europy, ale osobistą historię mojej babci i jej córki. Premiera spektaklu, do którego oryginalną muzykę stworzył Emiter, odbyła się 21-go października 2008r. w Budapeszcie.
Kolejnym etapem była książka, która łączy w sobie literaturę z grafiką, będąc artystyczną publikacją z pogranicza pamiętnika, oraz bajki. Ukazała się ona w grudniu 2009.
Ostateczny poziom to wreszcie instalacja, która miała swoją premierę w Galerii Fotografii Muzeum Narodowego w Gdańsku we wrześniu 2010r.
Interesuje mnie sam proces „pamiętania”. Chcę się dowiedzieć, jak historyczne fakty są zapamiętywane i modyfikowane w atmosferze sekretu rodzinnego - szeptanego po kątach. Historia mojej babci jest jedną z wielu historii wojennych - jednocześnie jest historią mojej rodziny, wiąże się z jej tożsamością. Pragnę przedstawić niejednoznaczność jej narracji – to w jaki sposób jest ona zmodyfikowana. Ujawniać w jaki sposób powstaje legenda i jaki ma ona wpływ na nasze życie.
Poszukiwania rozpocząłem w Polsce od rozmów z ojcem, oraz ciocią Bożeną, która (mając 5 lat) towarzyszyła mojej Babci. Następnym etapem były Węgry i próba dotarcia do rodziny, bądź samego dziadka. W trakcie swoich działań nagrywałem wszystko kamerą video, oraz gromadziłem wszelkie dokumenty (listy, maile, fotografie itd.), które stały się podstawą ostatecznej prezentacji.
Efektem projektu jest próba zmierzenia się z tematem na kilku poziomach. Jako pierwszy powstał multimedialny spektakl, w którym pomieszane zostały media dźwiękowe, teatralne, wizualne i historyczne. Opowiada on historię Wandy i Bożeny. Historię budującą tożsamość rodzinną, ale i narodową. Opowiada o wojnie i jej wpływie na nasze losy, nie poprzez żołnierzy przesuwających się po mapie Europy, ale osobistą historię mojej babci i jej córki. Premiera spektaklu, do którego oryginalną muzykę stworzył Emiter, odbyła się 21-go października 2008r. w Budapeszcie.
Kolejnym etapem była książka, która łączy w sobie literaturę z grafiką, będąc artystyczną publikacją z pogranicza pamiętnika, oraz bajki. Ukazała się ona w grudniu 2009.
Ostateczny poziom to wreszcie instalacja, która miała swoją premierę w Galerii Fotografii Muzeum Narodowego w Gdańsku we wrześniu 2010r.
Interesuje mnie sam proces „pamiętania”. Chcę się dowiedzieć, jak historyczne fakty są zapamiętywane i modyfikowane w atmosferze sekretu rodzinnego - szeptanego po kątach. Historia mojej babci jest jedną z wielu historii wojennych - jednocześnie jest historią mojej rodziny, wiąże się z jej tożsamością. Pragnę przedstawić niejednoznaczność jej narracji – to w jaki sposób jest ona zmodyfikowana. Ujawniać w jaki sposób powstaje legenda i jaki ma ona wpływ na nasze życie.
Erft projekt
Ludomir Franczak lengyel képzőművész vagyok, Słupsk-ban lakok. 2008 augusztus 1. és október 31. között Budapesten végzek kutatómunkát, mint az Impex Alapítvány vendégművésze. Munkámat a Visegrádi Alap támogatja. A támogatást egy olyan projekt megvalósítására kaptam, amelyet már hosszú évek óta tervezgetek, és amely nagyanyám - Józefa Wanda Kraus (korábban Franczak), lánykori neve Filipczak - második világháborús sorsával kapcsolatos. A háború előtt a nagymama családjával együtt Lwów mellett élt Dolinában és Kałuszban. Kivételesen aktív személyiség volt, a Strzelec, felnőtt cserkész csoport parancsnoka, Lwowban, ügyes gitáros és énekes, Kazimierz Franczak felesége. Férje egy híres, nagy tradíciókkal rendelkező ügyvéd család sarja volt. A háború után zárkózottabb lett, sok időt töltött otthon, a négy fal között. Egy nap mégis útrakelt és elutazott a 130 km-re lévő Sopot városába. Mint egy látomás, megjelent a kollégiumi épületben, ahol az édesapám lakott. Megkérte, hogy üljön le és hallgassa végig figyelmesen, mert amit most elmond, nem fogja többé elismételni. Íme a nagyanyám története:
Amikor a Gestapo a háború elején elvitte a férjét, a kislányával (Bożena) magukra maradtak. Kałuszból visszaköltözött Dolinába, a szülői házba. A családnál ebben az időszakban a Magyar Hadsereg egy orvosát szállásolták el. 2-3 év elteltével, amikor a német hadsereg kezdett kivonulni az itt állomásozó magyar csapatokat is áthelyezték. Egyik este a család egyik tagja arra figyelmeztette a nagymamát, hogy az Ukrán Hadsereg meg fogja támadni a lengyeleket, ezért jobban teszi, ha a lányával együtt a magyar csapatokhoz csatlakozva elmenekül a településről. A menekülésben az albérlő magyar orvos egy ismerőse, szintén a Magyar Hadsereg egy orvosa segítette Józefa Wandát. Ennek az orvosnak a családi neve ERBST volt.
A hadsereg mentőautójával, a teljes hadi kórházzal együtt menekítették át 1944-ben Józefa Wandát és a lányát Bożenkát Magyarországra. Az első állomás a nagymama feljegyzései szerint Sátoraljaújhely volt (a nagynéném emlékei szerint egy nagy házban laktak, amely az átmeneti kórház volt). A segítő orvos és a nagymamám, Wanda egymásba szerettek, de hamarosan el kellett válniuk egymástól, mert a kórházból az összes nőt és gyereket átszállították Budapestre, az elmondások szerint Zugligetre. A nagymama elkezdett magyarul tanulni, de időközben átszállították őket Dunaalmásra. Novemberben innen tovább szállították őket, Strasshof nevű településre Ausztriába, majd februárban ismét átszállították egy újabb táborba, ezúttal Dessauba. Itt született meg a fia, az én apám. Nagyanyám a gyerekeivel májusig maradt a táborban, a felszabadulás után visszatért a Franczak családhoz. A nagynéniik sikoltozni kezdtek a csecsemű láttán. A terhesség csak nem tarthat három évig – hisz ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára hírt kaptak Kazik Franczakról, a nagyanyám férjéről. A nagymama azt állította ugyan, hogy halála előtt még egyszer találkozott vele a férje, és akkor esett teherbe, de a nagynénik nem hittek neki. A Franczak család idős feje Stanisław, a dédnagyapám, aki Lwów-ban ismert jogász volt, és ebben az időben már nem igazán látott jól, azzal döntötte el a vitát, hogy rátette a gyerek arcára a kezét, és kijelentette: „Ez igazi Franczak" és ezzel a további találgatásoknak véget vetett, és a rokonság, bár kelletlenül, de belenyugodott a döntésbe és befogadták a gyereket. A nagynénik átvették Bożena nevelését, apámat pedig az anyjánál hagyták. A nagymama később megismerte Edward Kraus-ot, akihez feleségül ment, és egy harmadik gyereket szült neki, nagybátyámat, Pétert. A család ekkor már újra teljes volt. Mégis, nagyanyám viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy az apám az, aki a legfontosabb számára, egy igazi szerelem gyümölcse.
A háború után érthető okokból nem próbáltak a vérszerinti nagyapa, a magyar orvos nyomára bukkanni, bár nagyanyám elmondta a nevét apámnak, aki viszont lehet, hogy rosszul emlékszik rá. Bożena nagynéném úgy emlékszik, hogy egy receptnek tűnő papírdarabon, egy pecséten szerepelt a neve, ERBST. Nem emlékszik a keresztnevére, a címére, arra, hol lakhatott csak arra, hogy valószínűleg nem volt Budapesti származású.
Elhatároztam, hogy feltárom a családi titkot, megpróbálok az elveszett vér szerinti nagyapám nyomára akadni. A kutatást Lengyelországban kezdtem, azzal, hogy beszélgettem az apámmal és a nagynénémmel. Most a nagyapám lehetséges lakóhelyén kutatok ott, ahol nagyanyám is járt. A kutatás folyamatában alakítom ki annak módszereit, és az is, hogy mennyi időbe fog telni. Amit csak lehet dokumentálok, videokamerával, fényképezőgéppel, és mindenféle dokumentumokat gyűjtök (régi iratokat, fényképeket, levelezéseket) melyek egy kiállítás részei lesznek.
Egyúttal az emlékezés folyamata is érdekel engem. Szeretném megtudni, hogyan őrizzük meg a történelmi tényeket, és hogyan változnak azok a családi titkolózás által, ha a fülekbe súgva tudnak csak átadódni. A nagyanyám története csak egy a sok háborús történet közül – ugyanakkor a családom története, összekapcsolódik annak identitásával. A kutatást összegző kiállításnak azt is tükröznie kell, hogy a történet nem egyértelmű, többféleképpen lehet olvasni, és átalakítani (nagybátyám például állítja, hogy a nagyapám egy báró volt.) Szeretném megmutatni, hogy hogyan alakul ki a legenda, és milyen hatással van az életünkre (például miért nem akart az apám találkozni a biológiai apjával, pedig többször is járt Magyarországon). Az anyaggyűjtés után egy multimediális előadást hozok létre, melyben a hangok, a gyűjtött anyagok, a színházi elemek, és vizuális elemek keverednek. Feleségemmel és fiammal, Emillel 2008 augusztus és október hónapokban tartózkodunk Magyarországon.
This is an identity project. I want to reveal the family secret, according to which, my real grandfather was a Hungarian doctor named Erft. It is a complicated story from the II World War, which my grandmother- Wanda told her son (my father)- Antoni in a secret. This is a story which little pieces pass by my ears from the beginning of my childhood. My grandmother died in 1996, but she left some documents. My aunt- Bozena who was with her in Budapest in 1944 is still alive...
I want to reveal the real story- by searching Wanda's papers, looking for some historical documents, talking to Bozena, and looking for the doctor's family. In the same time I'm interested in the process of remembrance. I want to investigate how the historical facts are being remembered, and modified in a climat of family secret- something whispered behind the closed door.
The story of my grandmother's escape from Poland in an ambulance- smuggled through the Polish- Hungarian border by her beloved, then living in a camp for Poles in Budapest, finally giving birth to my father in a work camp in Dessau in march 1945 is a great movie story- yet it is just one of many war stories. In the same time it is the story of my family, of my identity.
The purpose of my residence in Budapest is obvious- I want to find my grandfather, my “lost” family. In the same time I'm interested in revealing of the whole process of searching and creating a legend from real story. I'll collect the documents, record all my conversations with family members in Poland, and people that I'll find on my way. I also want to create a hypothetical bedroom of my grandmother Wanda, and the Erft grandfather. What if they lived together after the war (Wanda was learning Hungarian in Budapest)? How would it be? How would they home look like? Would I be brought to the world if my father was born in Hungary?
