Wszystko dzieje się symultanicznie. Dzisiaj na Węgrzech święto narodowe z okazji rewolucji 1956r. A my kilka dni temu, z Moniką, weszliśmy do kamienicy przy Üllöi ut. 64. Tam wiódł ostatni ślad Erpfa- adres gabinetu z książki telefonicznej właśnie z 56r. Pani portierka była zbyt młoda, żeby cokolwiek pamiętać, ale posadę odziedziczyła po babce, która w spadku zostawiła jej książki lokatorów. Obiecała poszukać doktora. Nie przeszliśmy 20m, gdy zdyszana dogoniła nas. Przed kamienicą czekała starsza pani- owszem pamięta Erpfa- miał żonę, dwie córki, oraz gabinet pod trójką. Podczas rewolucji jedną z córek sfotografowano na ulicy. Rodzina w obawie o jej życie uciekła z kraju. Najpierw wyjechała żona z córkami, potem Karoly. Gdzie?- nie wiadomo. Może do Austrii, a może do Niemiec. A może w ogóle za ocean. Nic pewnego nie da się powiedzieć...

W ten oto sposób, z ostatnimi dniami pobytu w Budapeszcie, urywa się trop węgierski. Co prawda Erpf Karoly w 1988r. dostał złoty dyplom Akademii Medycznej, ale to jedyny ślad.

Jeszcze jedno- jeśli w 1956r. jego córka uczestniczyła w rewolucji, to musiała mieć przynajmniej 16 lat. Zatem urodziła się przed r.1940. Erpf spotkał Wandę w 1943, lub 44. Potwierdza się wersja cioci Bożenki- miał rodzinę i “nie zgłosił się” po wojnie.

Minden szimultán történik. Ma október 23-án Magyarországon az 1956-os forradalom évfordulója van, nemzeti ünnep. Néhány nappal ezelőtt Mónival bementünk egy bérházba, az Üllői út 64-es szám alatt. Ott volt az utolsó nyom Erpf-ről, az 1956-os telefonkönyv szerint itt volt az orvosi rendelője. A gondnok hölgy elég fiatal volt, nem emlékezhetett személyesen, de az állást a nagyanyjától örökölte, aki meghagyta neki a régi lakónyilvántartásos könyveket. Megígérte, hogy előkeresi az orvost. Alig hagytuk el 20 méterre a házat, utánunk rohant. A ház előtt várt ránk egy idős hölgy, aki emlékezett Erpf-re. A hármas szám alatt volt a rendelője és volt két lánya. Az egyik lányát a forradalom alatt lefényképezték a tüntetőkkel. A család, féltve a lány életét elmenekült az országból. Előbb a lányok és az anyjuk menekült el, utánuk Károly. Hogy hova? Nem tudni. Talán Ausztriába, talán Németországba. De tálán az óceánon túlra. Semmi biztosat nem tudunk...

És ilyen módon, Budapesti tartózkodásom utolsó napjaiban elszakad a Magyarországi szál is. 1988-ban Erpf Károly arany diplomát kapott a SOTÉ-n de ez az utolsó nyom.

Még valami. Ha 1956-ban részt vett a lány a forradalomban, akkor már legalább 16 éves lehetett. Tehát 1940 előtt született. Erpf 1943-ban vagy 1944-ben találkozott Wandával. Ez Bozena nagynéném verzióját erősíti meg, miszerint családja volt, és ezért nem jelentkezett a háború után.